A keresett dokumentum részletezve

Típus Holocaust
Az irat címe Uszító írást közöl a Losonci Hírlap a város elzsidósodásáról
Az irat keletkezésének helye Losonc
Az irat keletkezésének időpontja 1944.05.21
Az irat tartalma Losonc elzsidósodása



Ha figyelmesen olvassuk Mózes könyveit, megtaláljuk a mai zsidó jellemképét. Mert ez évezredeken át sem változott meg. A sivatagi aranyborjút ma is úgy táncolják körül, mint hajdan. Mert "ezek a te isteneid, Izráel, akik tégedet kihoztak Egyiptom földéből". Jákob álnokságával ma is elragadja Ézsau elsőszületésének méltóságát, és húsz éven át szolgálva Lábánt, megszimatolva ennek gazdagságát, "valamije volt, mind elvette Jákob", és Lábánnak jószágából szerzette minden gazdagságát.

Ez az aranyimádás, csalás, jó szimat, farkasétvágy és céltudatos kitartás ősi jellemvonása Izrael fiainak. A régi próféták hiába korholták őket. "A gonosz nemzetség, hamisággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen hitvány fiak" elhagyták az urat és "telhetetlen hamisságnak" éltek. Ezért elhagyta őket az Isten, hogy "szolgáljanak idegeneknek az egész földön". - Ezek a faji vonások tették végül is a zsidóságot gyűlöletessé az egész földön.

Most, hogy a zsidók visszaszorítása Magyarországon is testet öltött végre, nem érdektelen megvizsgálni azt, hogy miképpen zsidósodott el Losonc városa. Kicsiből is következtetni lehet az általánosra. A kép ugyan minden helyen más, de a lényeg mindig ugyanaz: mértéktelen habzsolás, munkátlanság, ravaszság, mások kizsákmányolása, hogy "szolgáljanak tenéked népek és hajoljanak meg teelőtted nemzetségek". (Mózes I. 27. 29.)

1780-ban Nógrád vármegyében még csak 1263 zsidó lakott. Ma egymagában Losoncon szinte kétszer annyi zsidó él. Nem rabszolgák, de urak, akiknek "szolgáltak népek és nemzetségek". Övék itt minden: a legjobb lakások a legkényelmesebb berendezéssel, a gyárak, boltok, a bankok, földbirtok, a legfinomabb falatok, a legmodernebb ruha és az élet minden gyönyörűsége.

Pedig [a] Losonctugár mezővárosban 1814-ben letelepedett mintegy 20-30 család tagjai szegények, szerények voltak. Ipart űztek, szatócskodással keresték mindennapi betévő falatjukat. Az akkori földesúrtól kapott polgári jogot, szabadságot és házépítésre alkalmas telket hálával fogadták. Szent egyletet létesítettek, templomot építettek, s igyekeztek mindenkinek kedvében járni. Alázatos, szolgálatkész viselkedésükkel bizalmat gerjesztettek maguk iránt. Nem tolakodtak előtérbe. Hordták kaftános öltözetüket. Nem bántotta őket senki, legfeljebb mesterlegények ijesztettek néha rájuk és diákok. A hatóság ezért az előbbieket megbotoztatta, utóbbiakat pedig a ref[ormátus] gimnáziumból kicsapatta. Losonc mezőváros 1849-ig nem tűrt maga között zsidót. Az akkori magyar nemesurak és jómódú polgárság fényesen megéltek nélkülük is.

1849 után azonban megváltozott a helyzet. A Bach-korszak idején, Losonc leégése után, egyszerre ellepték Losonc városát is. Már udvaroltak az elnyomó idegen hatalomnak, s 1854-ben ők tarják meg az első bált s reggel négy óráig mulattak - ha mindjárt egy építendő iskola alapja javára. Az évi 250 forint türelmi adót pontosan fizették és céltudatosabban kezdtek hozzá a megszimatolt meggazdagodás lehetőségeinek kihasználásához.

1863-ban már "kereskedői osztály"-nak érzik magukat. Ezért a zsidó ünnepek miatt kérik a vásár napjának áttevését, mivel sem az ausztriai, sem a cseh- és morvaországi zsidók nem jöhetnek el a vásárra, s a losonci zsidók is tetemes kárt szenvednének, hiszen "a kereskedői osztály nem lesz képviselve, s így az jóformán vásárnak sem nevezhető". A hatóság azonban elutasította a kérelmet. Tehát már ebben az időben kaparintotta magához a losonci zsidóság a losonci kereskedelmet. Ez a zsidóság kizárólag német volt. Egyházi anyakönyveit is 1870-ig német nyelven vezette. Tehát idegen test volt a magyar nemzeti élet testében.

Az évről évre szaporodó losonci és tugári zsidóságnak ekkor már három tanerős népiskolája volt, s bócher iskolát is tartott fenn. Népszerű vezérük Schmiedl Albert hitközségi elöljáró.

(Folytatjuk)

Sch-r.
Jelzet Losonci Hírlap,1944. május 21., 3 p.
Diplomatikai leírás  
Képek  

Copyright © Nógrád Megyei Levéltár